Kutatási területek:
Az infravörös termográfiás mérések során a hőkamera látható képpé alakítja a vizsgált objektum által kibocsátott (a szem számára) láthatatlan infravörös sugárzást. A hőkamera tulajdonképpen egy spektrális radiométer, amely a kibocsátott sugárzási energiát méri, és megfelelő kalibrálás és megfontolások alapján következtethetünk a vizsgált felület hőmérséklet-eloszlására. A termográfiás hőmérsékletmérés előnyei: gyors; kontaktus nélküli; biztonságos (nincs veszélyes sugárzás, azonban nagy teljesítményű külső gerjesztés –pl. flash lámpával- árnyékolókat kíván a villantás idejére); ez eredmények viszonylag könnyen értelmezhetők; széleskörű alkalmazhatóság; gyakran az egyetlen érintésmentes teszt eszköze. A termográfiás mérések a mérési elrendezés alapján két nagy csoportba sorolhatók:
- Passzív termográfia: a vizsgálni kívánt anyagok, szerkezetek hőmérséklete természetesen, „magától” különbözik a környezet hőmérsékletétől
- Aktív termográfia: külső gerjesztés szükséges a releváns hőmérsékleti kontraszt kiváltásához – ez történhet reflexiós, illetve transzmissziós elrendezésben
A kutatás kiterjed a hőképek, képsorozatok előfeldolgozására: simítás, szűrés és további feldolgozására. Kutatás folyik a hőtérképnek nemcsak minőségi, hanem mennyiségi kiértékelésével kapcsolatosan is: inverz hőtani modellek felállítása és numerikus megoldása pl. egyes anyagjellemzők (hővezetési tényező, hőkapacitás, stb.) meghatározása céljából. Szemitranszparens (térfogati sugárzó) anyagok hőtérképezése, pl. a detektor érzékelési tartományában sugárzó gázok áramlási képének vizsgálata.
Termékek és szolgáltatások:
Referenciák:
Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai és Innovációs Igazgatóság 2021.