A kutatásmódszertan világa – a nagy összefoglaló

A kutatásmódszertan fogalmával nemcsak azok találkoztak már, akik egy egyetem, intézet vagy más szervet munkatársaiként kutatásokban vettek részt, hanem gyakorlatilag mindenki, aki írt valaha szakdolgozatot. Azonban a kutatásmódszertan jelentősége ezen bőven túlmutat, fontos helyet foglal el abban a folyamatban, amely hitelesíti a kutatásokat és végső soron a tudományokat is.

Ismeretszerzésből tudomány

A modern értelemben vett tudományok kialakulása a maiakra emlékeztető formában a 18. század elején, a felvilágosodás hajnalán kezdődött el - természetesen új tudományok és tudományterületek még napjainkban is születnek, a folyamat nem állt és nem is állhat meg. Az ókor és a középkor folyamán a tudományokat archaikusabb formában és elvek mentén művelték, jóllehet, így is értek el megsüvegelendő matematikai, orvosi, mérnöki és egyéb természettudományos eredményeket.

Az elmúlt háromszáz évben az ismeretszerzés professzionalizálódása, rendszerezése és bizonyos kritériumok, általánosan elfogadott szabályok megalkotása vezetett odáig, hogy a megismerés egyes területei végül tudományokká fejlődtek. Ezzel párhuzamosan természetesen nőtt a tudományok ismeretszerző hatékonysága és a tudományos közösség által elfogadott szabályrendszer egyfajta biztosítékot nyújtott a rugalmassággal párosult hitelességre is.

A tudományos kutatás fogalmára könnyen érthető definíció ad Héra Gábor és Ligeti György Módszertan című könyve: “A tudományos kutatás során – szemben az előzőekben tárgyalt hétköznapi ismeretszerzési lehetőségekkel – a kutató a kutatási probléma, kérdésfelvetés meghatározása után tervezetten, szabályszerűen adatokat gyűjt, az adatokat feldolgozza, elemzi és a tudományos publikációk elvárt tartalmi elemei és formája szerint közzéteszi mások számára.”

A tudományos kutatás folyamatának jól elkülöníthető részei vannak:

• témaválasztás, kutatási probléma meghatározása,
• kutatási előzmények, források és szakirodalom áttekintése,
• fogalmi keretek kialakítása,
• a kutatás céljainak, hipotéziseinek megfogalmazása,
• kutatási és adatgyűjtési terv megírása,
• kutatási módszerek meghatározása,
• adatgyűjtés,
• adatelemzés, majd a következtetések levonása.

Természetesen a tudományos kutatás folyamata nem ér véget a következtetések részletes kifejtésével, hiszen az elkészült anyagot különböző fórumokon (konferencia, szakdolgozat, folyóirat, stb) nyilvánossá kell tenni, majd szükség esetén megvédeni, megvitatni azt. Ez a megmérettetés biztosítja azt, hogy különböző gondolatok megtermékenyítően hassanak egymásra.

Összegezve elmondható, hogy a kutatások legtöbbször egyezményes szabályok, legalábbis többnyire általánosan elfogadott sémák mentén valósulnak meg; ez biztosítja a folyamatok összevethetőségét, megismételhetőségét - természetesen az egyes kutatások folyamata kisebb-nagyobb mértékben eltérhet a fent vázolttól.

A kutatási módszerek csoportosításai

A kutatás folyamatának egyes lépései további mozzanatokra bonthatóak. A kutatást a kutatási és adatgyűjtési terv során praktikusan is meg kell tervezni, ki kell térni a főbb gyakorlati részletekre, úgymint a személyi és tárgyi feltételek, az időbeli ütemezés; ezután következhet az elővizsgálat, vagyis a választott módszerek kipróbálása. A kutatásmódszertan a kutatási módszerek kiválasztását és azok helyes alkalmazását vizsgálja.

Deduktív és induktív kutatási módszerek

A kutatási módszereket többféleképpen csoportosíthatjuk: egy lehetséges felosztás a deduktív és az induktív kutatási módszerek elkülönítése. A deduktív kutatási módszer a szakirodalomban és az elméleti tudásban megfogalmazott állításokat próbálja igazolni az adatgyűjtés segítségével. Ezzel szemben az induktív kutatási módszer a megfigyelés tárgyára (a világra) összpontosít és abban keres mintákat, hogy általánosításokat fogalmazhasson meg. Talán mondani sem kell, hogy a legtöbb valós kutatás rendelkezik mindkét módszer jegyeivel, ám ezek aránya eltérő lehet.

Kvantitatív kutatási módszerek

A kvantitatív kutatási módszerek kiindulópontja, hogy mennyiségi gyűjtés és adatelemzés segítségével a kutató képes lesz válaszolni az előzetesen feltett kérdéseire. Ennek a módszernek a nagy előnye a számszerűsíthetőség, a strukturáltság, a statisztika és matematika segítségül hívása, illetve a nagy minták jellegzetességei alapján megfogalmazott állítások valószínűsíthető érvényessége.

A kvantitatív kutatások sokszor deduktívak, hiszen a kutató legtöbbször az előzetes elméleti állításait szeretné igazolni. A pontos eredmény érdekében nagyon fontos mozzanat a minta helyes kiválasztása, amely ideális esetben reprezentatív lesz. Jellemző adatgyűjtési módszere a kérdőíves felmérés, de szóba jöhet a kísérlet, a strukturált interjú és megfigyelés is.

A kvantitatív kutatás képes mintázatokat feltárni, majd azok alapján állításokat megfogalmazni. Gyakori kritika ezen módszerekkel szemben, hogy egy sor olyan kérdés létezik, amely megválaszolására alkalmatlan, ilyen például attitűdök vagy hiedelmek vizsgálata; pártolói általában az objektivitást hozzák fel a módszer védelmében.

Kvalitatív kutatási módszerek

A kvalitatív kutatás a minőségi megismerésre törekszik; létjogosultságának egyik sarokköve, hogy a világ nem minden jelensége írható le számokkal, így létezése gyakorlatilag válasz a kvantitatív kutatás korlátaira. Nem minden tényt lehet vagy kell számokkal kifejezni, illetve olykor ezek csak a felszínt képesek érinteni, nem mutatnak rá egyes mélyebb összefüggésekre.

Egy definíció szerint a minőség, a jelentés és a tartalom összefüggéseire koncentrál a kvalitatív módszer. Általában kis mintákat alkalmaznak, amely nem reprezentatív, ám ez nem is cél, hiszen csak egyes elemek mélységi feltárására törekednek, akik ezt a módszert választják kutatásuk során.

A kvalitatív kutatás jellemző módszerei közé tartoznak a nem strukturált mélyinterjúk, fotók, írások elemzése, esettanulmányok készítése, megfigyelések, illetve az úgynevezett diszkrét mérések. Nagy előnye ennek a kutatási módszernek a rugalmasság és mélyebb összefüggések, motivációk feltárásának lehetőségei. A kvalitatív kutatásokkal szembeni egyik leggyakoribb kifogás az, hogy az általában kis esetszámokkal dolgozik, így nincsen lehetőség a tágabb általánosításra.

Primer, szekunder és tercier kutatások

A kutatásokat lehet csoportosítani az alapján is, hogy honnan, hányad kézből származnak azok az adatok, amelyeket a kutató feldolgoz. Primer kutatások esetében új, saját adatokkal dolgozik a kutató, míg a szekunder kutatások során már mások által előzetesen összegyűjtött információhalmazt elemez. Tercier kutatásnak azt nevezzük, amikor nem maga az adatgyűjtés zajlik, hanem az adatgyűjtő módszer kifejlesztése, a módszertan megalkotása.

A kutatás sajátosságai szakdolgozatok esetében

A főiskolai vagy egyetemi képzés egyik kulcsfontosságú része, amikor a hallgató elkészíti és megvédi szakdolgozatát. Ez a tudományos igénnyel írt, a kutatás lépéseinek sorrendjét betartó, az írója általi adatgyűjtésre támaszkodó dolgozat a bizonyítéka annak, hogy a hallgató elsajátította az akadémiai gondolkodás alapjait és képes bekapcsolódni saját választott területén tudományának diskurzusába.

Nyilvánvaló, hogy a szakdolgozat írásakor az egyik legmunkásabb és időigényesebb folyamat maga a kutatás adatgyűjtő és elemző állomása. Umberto Eco a méltán népszerű Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyvében azt írja erről a munkáról: “Az a jó kutató, aki képes rá, hogy noha úgy lép be egy könyvtárba, hogy a leghalványabb fogalma sincs a témáról, onnan kilépve már valamivel többet tud róla.”

Fontos, hogy a szakdolgozat által feldolgozott kutatás tudományos igénnyel készüljön és következetesen ragaszkodjon a választott kutatási módszer metódusához. Ennek az írásnak nem az a célja, hogy a tudományos világot megrengető eredményeket tegyen le az asztalra, hanem az, hogy az író bizonyítsa, hogy rendelkezik a tudomány által megkövetelt attitűddel.

A szakdolgozattal kapcsolatos kutatásmódszertannak vannak sajátos kihívásai:

• A hallgató többnyire egyedül (illetve konzulensével) dolgozik, amely nem elhanyagolható terhet ró rá, hiszen saját tudását felhasználva kell az elemzendő adatokat összegyűjtenie, majd feldolgoznia.
• Sokaknak nehézséget okoz a számszerűsített adatok szövegbe foglalása és magyarázata. Hogy a szöveges magyarázat mindenképpen érthető legyen az olvasók számára is, mellékelni kell a függelékben a kutatás során gyűjtött adatokat, hiszen követelmény, hogy az olvasó saját maga is utána számolhasson a leírt állításoknak. Törekedni kell arra, hogy az adathalmaz és a szöveg kölcsönösen alátámasszák egymást.
• Ugyanakkor a szakdolgozatoknak meg kell felelniük a tudományos kutatások szabályainak, hiába (általában) nem gyakorlott kutatók írják azokat. Ezek közé tartozik a kutatási módszer vagy módszerek feltüntetése, majd azok helyes alkalmazása is. Hogy ez a rész is problémák nélkül sikerüljön, nem árt tisztában lenni a kutatásmódszertan szerteágazó és hasznos ismeretanyagával!
• Innováció menedzsment szempontból fontos odafigyelni arra, hogy az iprjogvédelmi aktus (ami legtöbbször szabadalmaztatást jelent), mindenképpen előzze meg a szakdolgozat megjelenését. A szakdolgozat nyilvánosságra kerülésével önújdonság rontás miatt meghiúsulhat a szabadalom  megszerzése!